Mire vagy jó? I.

2006 november 10. | Szerző: Hossz |

 “Szeretőm vagy engem a világ így szeret…”

Nagy űr tátongott bennem. Nem én voltam az első nő aki ezt felismerte magában. Kisebb leltár készítést követően (Barátok oké, család oké, munkahely/karrier oké, önmegvalósítás/önismeret oké, hobbi oké) nem volt nehéz megfejteni mi hiányzott. Ezzel sem voltam egyedüli nő a világban. Következő lépés, hogyan is lehet szert tenni egy rendes párra? Szokásaimból és koromból fakadóan maradt az internet, és annak mindenható ereje, amit társkeresés szempontjából teljesen amatőr módon használtam ki. Izgalmas volt.Gyakorlatilag ott is (itt is) ugyanúgy ment mint a való életben. Megláttam, megtetszett, kellett. Később, kicsit később kezdtem el gondolkodni mire is lenne jó Ő?

Szeretőm lett -engem a világ mindenhogyan szeret ugyan,… Sosem jelentett gondot kapcsolatot teremteni semmivel és senkivel (ide az ördög is beletartozik, csakúgy mint az angyalok) de azért mégsem éreztem magam jól a bőrömben. Méltatlan kompromisszumokat kötöttem magammal, mivel egy olyan ember szeretője lettem akinek rajtam kívül nem volt másik partnere. De ha nem vállal fel a világ előtt akkor “csak” a szeretője lehetek…De miért nem vállal fel a világ előtt?…Bizonytalan?… Később fejtettem meg, hogy mennyire bonyolult fickóval rakott össze a karmám, és akárhogyan is próbáltam kikerülni sehogyan nem ment. MINDENNEK OKA VAN! (Partnere voltam. Ez milyen szó?!, Hogy utálom :o) Ettől jobban csak a “párom”-tól ver ki a víz…) És kezdetét vette életem legkalandosabb kapcsolata. Fél év alatt többet tanultam magamról a férfiakról és a világról, mint addig egész életemben. Nyílván ez volt a lecke. Kinyitott. Megteremtett. Én is őt. Fordítva, előbb én teremtettem meg a gondolataimban. Beillesztette az utolsó hiányzó darabot (upsssz, nos igen, az a kicsi darabka most is hiányzik de nagyon :o)Attól a pillanattól, hogy megteremtettem a gondolataimmal, és megtestesült már nem lehettem soha az aki előtte voltam. Mái napig kell szoknom az új énemet. Meg kell vele barátkoznom, ami rettenetesen nehéz. Nehezebb mint elfogadni, hogy 180 cm magas vagyok, és ultrakülönleges testalkatú. De azt is sikerült. Akkor ez is fog. It’s just a question of time!

Én változtam, ki az a régi szörny?